Közkedvelt, hagyományos ételünk a lecsó, ami eredetileg kifejezetten nyári, húsnélküli étel volt. Ma már azért kerül bele kolbász, virsli, szalonna, mert a rossz minőségű, nagyipari hústermékekhez olcsón lehet hozzájutni.
A lecsót eredetileg június végétől lehetett főzni, amikor már nagyobb mennyiségben termett a paradicsom és paprika is. Ekkorra már a családok kamráiban (hűtő nélkül) már legfeljebb csak némi avas füstölt szalonna maradt a téli disznóvágásból, húsféle már nemigen.
Egyszerű ételről van szó, nem is érdemes túlbonyolítani és az alap-lecsó önmagában is finom. Csakhogy én nem szeretem a lecsót!, de a párom nagyon, ezért az alap receptet felhasználva – egy kis csavarral - mégis sikerült egy mindkettőnk számára finom ételt összehozni.
Lássuk az alapot – hozzávalók:
2 nagy fej vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
5-6 közepes paradicsom,
4-5 fehér húsú paprika,
2 evőkanál olaj, vagy házi zsír,
2 teáskanál őrölt pirospaprika,
só, bors ízlés szerint.
Elkészítés: A vöröshagymákat felaprítom és az olajon kicsit megpirítom, majd kisebb fokozaton tovább párolom.
Közben felkockázom a paprikákat, majd hozzáadom a hagymához. Ekkor adom hozzá a felaprított fokhagymát is. Lefedem és tovább párolom.
Felkockázom a paradicsomokat és hozzákeverem az előzőkhöz és kicsit megsózom. Amikor kezd levet ereszteni hozzáadom a pirospaprikát, borsot és puhára főzöm.
… és most jön a csavar!
Mivel nem szeretem az ételekben a főtt paprika és paradicsom héját – az egészet botmixerrel összeturmixolom.
…és lett belőle egy tésztaszósz, ami mellé teljes kiőrlésű durum spagettit főzök.
Finom, laktató, de nekem már így hiányzik az ételből a zöld szín, úgyhogy kerül mellé egy kis madársaláta, vagy rukkola, aminek – összekeverve – lecsós íze lesz.
Mostanában ez az egyik kedvencünk. Jó étvágyat!
Tipp: A lecsós szószt magában, vagy kicsit hígítva salátaöntetként is használhatjuk, illetve a maradékot egy kis keményítővel besűrítve szendvicskrémként is felhasználható. (Nálunk nem szokott maradni.)
