A pörköltet - illetve a pörköltszerű ragukat – már honfoglaló őseink is főztek, és változatait a világon sok nép készíti. Eredetileg természetesen nem pirospaprikával készült, hanem a hagyományos an használt fűszereinkkel (gyömbér, bors, zsálya, rozmaring, bazsalikom, majoranna, stb.), mindig azzal, ami éppen megtalálható volt a közelben. A paprika a török hódoltság idején került hozzánk, de a pörköltbe csak az 1800-as évek közepétől került bele – Pesten. Széleskörű elterjedése csak a 20. század első felében kezdődött.
A valódi pörkölt elkészítési módját számtalan vita övezi. Eredetileg valószínűleg külön zsiradék hozzáadása nélkül – zsíros birkahús, sertéshús lepirításával (pörkölésével) kezdődött. Amikor kiolvadt a zsír, akkor adták hozzá hagymát, tovább pirították, majd következtek a fűszerek. A húst saját levében (esetleg minimális víz hozzáadásával) párolják készre. Így egy sűrű, szinte szaft nélküli ragut kapunk. Ez a pörkölt.
A legtöbb családban viszont ma, nem így készül. A zsíros, hagymás, paprikás alaphoz adják a húst, és vízzel felöntve főzik meg. Ez viszont valójában - a paprikás.
A mai szóhasználatban a két kifejezés összemosódott, eggyé vált. (Ha a pörköltet bő vízzel felöntjük és gyökérzöldségekkel dúsítjuk – akkor lesz a gulyás.)
A pörkölt (paprikás) ízét leginkább a pörköltalap adja, hús csak keveset ad hozzá. (Az erőteljesebb ízű húsokat sokan nem is szeretik. A húsok ízéről itt olvashat.)
Tehát valójában paprikás-t ételt szinte bármiből lehet készíteni, ilyen például a paprikáskrumpli is.
A következő recept vörös lencsével készült, és valódi pörkölt íze van, nem „zöldséges” íze.
Csak az íze alapján nehéz is megmondani, hogy nincs benne hús.
A vörös lencse előnye, hogy semleges ízű, nem kell beáztatni, 15-20 perc alatt megfő, és nem puffaszt.
Ja! Aki fél a „fehérje hiány”-tól, annak némi adat: 100 gr sovány sertéshús fehérjetartalma 16 gr, a sovány (szinte zsírmentes) csirkemellé 23 gr. 100 gr lencse pedig 26 gr fehérjét tartalmaz.
Hozzávalók:
3 nagy fej vöröshagyma (4-500 gr),
4 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál kókuszolaj (ettől sűrű, zsírszerű szaftja lesz),
500 gr vörös lencse,
2 evőkanál őrölt pirospaprika,
1 db húsos fehér paprika és 1 db közepes paradicsom, vagy 3 evőkanál házi lecsó,
1-2 csipet csilipehely, vagy cayenne-bors, esetleg pici erős paprika (kell bele!),
só, bors ízlés szerint
Elkészítés:
A hagymát felkockázom és forró olajon, - gyakran megkeverve - kicsit barnára pirítom. Amíg pirul felaprítom a fokhagymát és a paradicsomot, paprikát.
Amikor a hagyma színt kapott, hozzáadom borsot, a csilipelyhet és a fokhagymát, összekeverem, és egy percig pirítom, hogy az ízek kioldódjanak a zsírba.
Leveszem a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, összekeverem, és felöntöm
Forrástól számított kb. 20 perc alatt, - többször óvatosan megkeverve – megfőzöm, ha szükséges sózom.
Figyelni kell, hogy ne égjen oda, és ha kell, a vizet pótolom. Akkor jó, amikor marad rajta egy újjnyi lé. Ha kész lefedem, és egy kicsit hagyom állni, miközben a lencse még szaftot szív magába.
Tippek!
- A kész pörköltet lehet pürésíteni és „magyaros lencsepástétom” lesz belőle. (Sárga lencséből készítve puhább, krémesebb lesz.)
- Lencse”kolbász”: A darabos lencsepörköltet villával kicsit megtöröm, megmelegítve adok még hozzá 12 evőkanálnyi kókuszzsírt (olajat). Összekeverem, ha kell, még fűszerezem. Amikor kihűlt olajjal bekent fóliába tekerve kolbászt formázok belőle. Hűtőbe téve a kókuszzsír megkeményedik és a kolbász szeletelhető lesz. Hűtve 2-3 hétig is eláll.
Jó étvágyat!