Nemrég járt nálam egy fiatal lány állapotfelmérésen, és amikor a feltárt problémái okán a csirkehús szóba került, megemlítette hogy több rokona is dolgozik nagyüzemi csirkefarmon és azok mesélték, hogy amikor este lekacsolják a villanyt az ólakban, akkor a több ezer csirke körül kékes fény dereng. Akkor jutott eszembe, hogy ilyenről már olvastam.
2018. januárjában körbejárta a médiát egy világító csirkemellről szóló cikk és fénykép.
Röviden arról van szó, hogy a szilveszteri buliból hazafelé tartó férfi, a lakás ajtón belépve azt látta, hogy a konyhában, a pulton valami kékesen dereng. Kiderült, hogy a vacsorához felhasznált csirkemell nyers fele, véletlenül ott maradt a pulton és az világít.
A hatóság nem vizsgálta meg a hús, mert – szerintük – az a vizsgálathoz már túl réginek számított volna.
Amikor azonban a sajtó képviselői is megkeresték az illetékes hatóságot a NÉBIH (Élelmiszer biztonsági Hivatal) szakembere mégis csak reagált.
Számomra nem is a világító hús, hanem a hatósági szakember válasza volt a megdöbbentőbb, miszerint tudnak róla, hogy ilyen előfordulhat, sőt mi több (utána néztem) már több ilyen esettel is találkoztak.
A hatóság két lehetséges magyarázatot adott a jelenségre. Az egyik szerint egy Pseudomonas nevű baktériummal szennyeződhetett a hús, amely az előkészítés, vagy a feldolgozás során bárhol rákerülhetett. Ezek a baktériumok bomlástermékként zöldesen fluoreszkáló anyagot is termelnek. A baktériumok telepeket alkotnak, tehát a fényjenség foltokban, a terjedési területeken látszik.
Ebben az esetben nem erről volt szó, hiszen a hús egyöntetűen, kékesen világít, nem foltokban. A jobb oldali képen jól látszik a különbség.
Másik – és valószínűbb – lehetőség az, hogy a takarmányba kevert, a csontok erősségét fokozó foszfor adalék halmozódott fel. Bár a szakember sem értette, hogy ez hogyan kerülhetett a csirkemellbe – főleg ekkora mennyiségben -, mikor ennek a csontokba kellett (volna) beépülni.
Találtam egyébként olyan (2011-es és 2016-os) hazai esetet is, ahol a sült csirkecomb csontja (inkább csak a körvonala) világít hasonlóan. Ekkor – egy későbbi vizsgálatnál - a multinál és a piacon vásárolt csirkehúsnál is tapasztaltak foszforeszkálást.
Világszerte több hasonló esetről is beszámoltak, de az esetek nagy részében a bakteriális fertőzés bizonyosodott be, - más esetekben a szakértők is tanácstalanok.
A most hallott – elsőként említett - esetben az ólban gubbasztó élő csirkék világítanak, nem a csontjukon, húsukon levő baktériumok. Ez inkább a világító csirkemellel van összefüggésben, amire a szakértők nem tudtak elfogadható magyarázatot adni.
Úgy látszik - ha az élelmiszer hatóság számára ez elfogadott – ez a mai, modern csirkehús. Világít.
A baromfitartás evolúciója
Egy kis történelmi áttekintés: Legújabb kutatások szerint a baromfi háziasítása a történelem során többször, egy mástól függetlenül is megtörténhetett, valahol Ázsiában. Dél-kelet Ázsiában és Kínában 4000-10000 éves maradványokat is találtak, amelyek már háziasított tyúkra utalnak.
A hogy a házityúk ősének, ma a bankivatyúkot (Gallus gallus) tekintik, de több rokon faj is közreműködhetett a ma ismert fájták kialakulásában.
A háziasítás legvalószínűbb oka viszont nem az étkezés volt. A kakastenyésztés lehetett a fő cél a Dél-kelet Ázsiában ma is népszerű kakasviadalok miatt, ami évezredes múltra tekint vissza. Sok kultúrában a kakasokat áldozati ajándékként ajánlották fel az isteneknek.
Mivel a tojásokból nagyjából 50-50 %-ban kelnek ki tyúkok és kakasok is, a „melléktermékként” szaporodó tyúkok egy részét megették.
A tojástermelés nem volt cél, az már a későbbi tenyésztések hozadéka lett, ugyanis eredetileg a tyúkok nem adnak minden nap tojást. A házityúk őse a bankivatyúk 8-12 tojást rak, évente egyszer, a szaporodási időszakban, mint a legtöbb madár.
A baromfitartás Európában és Ázsiában is elterjedt, de a vallási áldozatok és a kakasviadalok megszűnésével a középkor elejére kontinensünkön a baromfitartás szinte megszűnt. A népvándorlás időszakában inkább terelhető állatokat tartottak, helyhez kötött baromfitartás nem volt kivitelezhető. A középkorban a főúri asztalokon a hízott kakas (kappan) különleges ínyencségnek számított.
Csak a 18-19. században, a nagybirtokok, majorságok elterjedésével indult be újra a baromfitenyésztés, leginkább az alföldi tanyákon. A keresztezések révén alakultak ki a nagyobb fajták, amelyek tenyésztése - húshozam miatt - már gazdaságosabb volt. Ekkor még jellemzően 100-200 fős állományokkal foglalkoztak (nem 10.000 db egy ólban!), és főleg külföldre adták el.
A magyarság nem sok tyúkot evett, inkább a tojásért tartották őket. Ekkorra az új fajták már akár 60-100 tojást is raktak évente, és így volt tojás tavasztól-őszig (télen és nyáron a nagy melegben a tyúkok nem tojnak).
Csirkét szinte egyáltalán nem ettek (a rántott csirke eredetileg lakodalmi étel volt, a lányos háznál, mint vendégváró), megvárták míg felnő és tojást rak. Baromfiként leginkább az öreg (már nem tojó, 3-4 éves) tyúkot és a fiatal kakast ettek. A fiatal kakast az idősebb úgyis elüldözte volna, ezért vagy eladták, vagy megették.
Az (ünnepi) étkezésben a húst leginkább a birka és néha a disznó adta, mert egy kisebb tyúkból, kakasból egy nagy család nemigen lakik jól.
Eredetileg az „őstyúk” nagyon kis madár volt, a tyúk 70 dkg, a kakas
… és ma?
Mondhatnánk, hogy a mai csirkék már teljesen mások, mint az akár 100 évvel ezelőttiek, - de ez csak részben igaz. Ma már speciális hús- és tojó hibrid fajtákat tartanak nagyüzemileg, de mégis csak csirkékről lenne szó.
A mai hibrid csirkék hatalmasak, de ez nem elsősorban a fajtajelleg miatt van, hanem inkább a tartási mód és a takarmány fújja fel őket 3-4 kg-osra, egy hónap alatt.
Amit ma a boltban lehet kapni a valójában nem tyúk, kakas, de még csak nem is igazán csirke – hanem inkább csak csibe, - mivel mindössze 36-40 napot élt. Ennyi idő alatt sikerül őket „felpumpálni” akkorára, amekkora egy hagyományos tartású kakas csak 2-3 év alatt érne el.
Az alábbi képen egy holland kutatás eredménye látszik. Hús hibrid csirkéket tartottak normálisan és nagyüzemileg - a különbség látványos.
Ugyanannyi idő alatt a tápos, zárt tartású állat több mint háromszorosára nőtt. Ezért lehet ma olcsóbban venni az ipari csirkehúst.
Nagyüzemi tartásban két jellemző fajtát lehet megkülönböztetni: a tojó hibridet és a hús hibridet. A nevük mutatja, hogy mire használják őket.
A tojásra kitenyésztett fajtákat többszintes zsúfolt ketrecekben tartják és magas fehérjetartalmú táppal (szója, húsliszt) etetik. A stresszes körülmények és az egészségtelen táplálék miatt szervezetük legyengül. Az első évben még akár 250-300 tojást is adnak, de a tojáshozam a második évtől jelentősen visszaesik, így tartásuk már gazdaságtalan és – ha eddigre nem pusztult el magától – eladják vágásra.
Gyakorlatilag a napi tojástermeléssel a tyúkok a számukra terhelő fehérjéktől és más mérgező anyagoktól szabadulnak meg a tojással. Tehát ami a tyúk számára feleslegesés, ártalmas, azt veheti meg a boltban – tojásként.
A nemrégiben kirobbant „tojásbotrányban” is az volt a probléma, hogy a tojásokban kimutatták a takarmánynövények permetezésére használt rovarirtószert. (Amit viszont nem keresnek, azt nem is tudják kimutatni.)
Ha a méreg a tojásban kiválasztódott, akkor az állat húsában is ott volt, csak az nem vizsgálják, amikor leadják őket a vágóhídnak.
Mire a tojáshozamuk lecsökken – az állandó antibiotikumos kezelések mellett – szervezetük olyan állapotba kerül, hogy nyers húsként sokszor már nem igazán lehet eladni, ezért ezekből készülnek a baromfi felvágottak, virslik, félkész panírozott „ételek”, és persze a húsliszt is, amit belekevernek a még élő társaik takarmányába.
Jellemző eset, amikor a nálam vizsgált embernél a mérés jelentős szójaterhelést mutatott ki. Elmondása szerint semmilyen szóját, vagy feldolgozott húsárut sem fogyaszt, hús is ritkán, és csak azt a csirkét, ami nála kapirgál a kertben.
Mint kiderült a szüleinek viszont „tojásfarmja” van, ezért tojást sokat eszik. Mikor mondtam, hogy a tápban biztos van szója, azt válaszolta:
- Muszáj (?) szóját adni a takarmányhoz, mert ha nincs a tápnak legalább 17 % fehérjetartalma, akkor a tyúkok nem adnak minden nap tojást.
- Hát – normálisan nem is adnának – válaszoltam.
A húshozamra kitenyésztett fajtáknál sem jobb a helyzet. Jellemzően hatalmas ólakban akár 10 ezer állat van összezsúfolva, ahol mozdulni is alig tudnak, csak elvonszolják magukat az itató és etető edényeikhez. A tenyésztőknek ez nem is baj, hiszen a mozogna, akkor kalóriát égetne, és nem hízna annyira. Sokszor a lábuk, csontjaik is torzan fejlődnek, mert nem bírják tartani a gyorsan gyarapodó hatalmas súlyukat.
Na, ezért adagolnak nagy mennyiségű foszfort a táphoz - és ebből lesz a „világító csirke”.
Mi eszik ma egy csirke?
Takarmánygyártó és forgalmazó cégek oldaláról gyűjtöttem az alábbi információkat (a dőlt betűs részek tőlem):
Az alaptakarmány: kukorica, szója (GMO-tartalmaz), búza, napraforgó olaj (az étolajgyártás maradéka, hulladéka), adalékok – mész, premix (vagyis tápkoncentrátum, ebben van pl. színezék a tojás sárgájához), vitaminok, ásványi anyagok. Figyelmeztetés: Ez a kiegészítő takarmány magas adalékanyag tartalma miatt legfeljebb 1,5 %-ban keverhető be baromfik takarmányába.
… és a ehhez adnak még fehérjekoncentrátumot, ami gyakorlatilag húsliszt, pl. csirke, hal, illetve bármilyen vágóhídi melléktermék.
…és egy másik termék: búza, kukorica, repcemagdara, napraforgódara, hántolt, búzakorpa, kalcium-karbonát, szeszgyári sötét gabonatermék, kukoricaglutén- takarmány, monokalcium-foszfát, növényi olaj és zsír (napraforgómag), nátrium-klorid, nátrium-bikarbonát. Plusz az adalékok.
Nézzük a hivatalos, tankönyvi információkat:
„Előkeverék: Az előkeverék a takarmány-alapanyagok és adalékanyagok olyan keveréke, amely takarmánykeverékek előállítására szolgál. Előkeverék, amely vitamin-, mikroelem-, makroelem-készítményeket, fehérjetakarmányokat tartalmaz és emellett takarmány-adalékanyagot és állatgyógyászati készítményeket is tartalmazhat. Az előkeverékek egyik formáját képezik a premixek, a koncentrátum és a szupplement. Az előkeverékeket az alaptakarmányokkal megfelelő arányban összekeverve tetszőleges táplálóanyag-tartalmú keveréktakarmányok állítható elő.
Koncentrátum: A koncentrátum vitamin-, mikroelem-, makroelem-készítmények, fehérjetakarmányok keveréke, amely takarmány-adalékanyagot és állatgyógyászati készítményeket is tartalmazhat. A koncentrátumhoz már csak a gazdasági abrakféleségeket kell hozzákeverni, hogy teljes értékű takarmánykeveréket kapjunk.
Szupplement: A komplett permixekből halliszt, esetleg zsírpor hozzáadásával néhány éve fejlesztették ki a szupplement néven forgalmazott előkeverékeket.
Komplett premix: A premixek a teljes értékű takarmánykeverékek készítéséhez használt koncentrált hatóanyag-tartalmú keverékek. A komplett premix vitamin-, mikroelem-, továbbá makroelem-készítmények vivőanyaggal alkotott keveréke, amely egyéb takarmány-adalékanyagokat és állatgyógyászati készítményeket is tartalmazhat. Általában 4-6%-ban keverik be a keveréktakarmányban.
Egységes premix: Az egységes premix vitamin-, és mikroelem-készítmények vivőanyaggal alkotott keveréke. Emellett állatgyógyászati készítményeket, valamint egyéb takarmány-adalékanyagot (gyakorlatilag bármit) is tartalmazhat.”
Ez azért nagyon messze van a baromfifélék természetes táplálékától, vagy akárcsak a szabadtartásúakétól is.
A túltenyésztés, a tömeges tartási körülmények miatti stressz és az intenzív növekedésre kifejlesztett tápok miatt a csirkék immunrendszere lecsökken, ezért hajlamosabbak a különböző fertőzésekre. Ezért tud nagy pusztítást végezni közöttük egy madárinfluenza, vagy baromfipestis.
Valójában „nincs is szükségük” immunrendszerre, mert csak 5-6 hétig élnek, addig meg csak kibírják a takarmányba kevert antibiotikumokkal és egy „gyógyszerekkel” – vagy nem.
Már kikelésük után azonnal oltást kapnak, és ezt rövid életük alatt akár többször is megismétlik.
Velünk történt néhány éve, hogy megláttuk, amint egy forgalmas útkereszteződés közepén üldögél egy nagy fehér csirke. Az autók minden irányból suhantak el mellette, de ő meg sem mozdult, fel sem állt. Nem messze van egy baromfi vágóhíd és valószínűleg a szállító teherautóról esett le és azóta is ott ül (nem láttunk szembe jövő teherautót).
Megálltunk az út mellett, odaszaladtunk, felkaptuk és betettük a csomagtartóba.
Iszonyú büdös volt! A hátán és a hasán nagy foltokban nem volt toll, itt-ott véres is volt. Egy ismerősünk azt mondta (aki házi tyúkokat tart), hogy ez biztos kakas, mert csirke ekkora nem lehet.
Hazavittük, és másnapra fel is állt. Akkor láttuk, hogy lábai aránytalanul rövidek és azért ült az út közepén, mert valószínűleg eddigi élete során még nem igazán állt a lábára, nem nagyon tudta használni.
Pár hét alatt a magvakból, fűből álló új étrendjén felerősödött, tollai kinőttek, kicsit fogyott is. Kivittük egy rokonukhoz, mert kiderült, hogy az egyik kutyánk a csirke tollától is allergiás lett (később rájöttünk, hogy nem a csirke okozza az allergiáját, hanem a szója és más adalékok, amivel a csirkét etették).
Ahová került, ott látszott, hogy majdnem kétszer akkora, mint a falusi tyúkok, de nyár elejére a nagy fehér „kakas” már tojást is tojt - tehát mégiscsak tyúk. A többi tyúkhoz képest úgy nézett ki, mint egy szteroidokkal felpumpált testépítő.
A következő nyáron, egy extrém kánikulában – a nagy tömege miatt – gyakorlatilag hőgutát kapott, és elpusztult. Több mint másfél évig élt, ami szép teljesítmény egy 40 napra tervezett állattól.
Mennyire biztonságos a mai csirkehús?
A hatóságok szerint – persze – teljesen, de mint látjuk gyakorlatilag csak azt vizsgálják, amiről tudnak, vagy vizsgálni akarnak.
Igazából az a legfőbb vizsgálati szempont, hogy a hús az ember számára ne jelentsen közvetlen fertőzési forrást, életveszélyt (vagyis ne halljon meg tőle nagyon gyorsan), de az hogy az adott hús a fogyasztó számára egészséges-e, az nem igazán szempont.
…és egy friss hír: egy német fogyasztóvédelmi szervezet 59 különböző boltban vásárolt csirkehús mintát vizsgáltatott meg. A minták többségén (33) antibiotikumoknak ellenálló baktériumokat mutattak ki. A hús hőkezelve veszélytelen, de a nyers hús képes megfertőzni az embert olyan kórokozókkal, ami ellen nincs gyógyszer.
A kórokozók kialakulásának legfőbb oka az, hogy a baromfitelepeken – „biztonság kedvéért” - antibiotikumokkal tömik az egészséges állatokat is, így a kórokozók ezekhez hozzászokhatnak, és könnyen kialakulnak az antibiotikumoknak ellenálló, rezisztens baktériumok.
Aggasztó, hogy a vizsgált minták a legnagyobb (és legjobban ellenőrzött) vágóhidakról származtak, ahonnan egész Európába szállítanak hús, ha másért nem, hát alapanyagként a húskészítményekhez. (forrás)
Ezért van, hogy az állattartók nem eszik az általuk, leadásra tartott állatokat, maguknak inkább külön nevelnek.
A piaci hús jobb?
Hát, nem mindig, mert mint fent említettem a piacon vásárolt hús is világított. Aki eladásra neveli az állatot neki is az az érdeke, hogy gyorsan és nagyra nőjön, hiszen a vásárló a súly után fizet. Lehet, hogy a csirke a tanyaudvaron kapirgál, de biztos, hogy kap tápot is, mert nem mindegy, hogy 3—4 hónap múlva lesz belőle pénz, vagy csak egy év múlva. (Legalább antibiotikummal nincs kezelve.)
…de sokszor a legfőbb baj az emberi butasággal van. Mondhatnánk, hogy aki magának neveli, az biztos, hogy normálisan tartja és eteti (viszont neki nincs eladásra való csirkéje), de ez sem mindig igaz. Falun lakunk és sokszor láttam már, hogy a biciklin tolják haza a tápos zsákot a csirkéknek, mert „attól jobban nőnek”.
Ahogy szoktam mondani:
„Azért esznek ma az emberek sok húst, mert a szemetet olcsón adják!”.
Én viszont a szemétért nem vagyok hajlandó pénzt kiadni!
És Ön? Ételt eszik, vagy szemetet?
